Az ember már az ősidőkben felismerte a tej hasznosságát a táplálkozásban. A háziállatok közül feltehetőleg a juh és a kecske domesztikálódott először, amelyek közül az utóbbi tűnik ki tejének hasznosságával. A kecske teje abban különbözik más gazdasági állatfajok tejétől, hogy a táplálkozásban betöltött szerepén túl jótékony hatású a különböző betegségek gyógyításában és alkalmas az anyatej pótlására is, valamint kiváló szépségápoló szer.
Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása. A tüdőszanatóriumok mellett kecske tenyészeteket tartottak és a kecsketej-kúra volt a gyógyítás legfontosabb része. A XIX. század végén széles körben elterjedt a dada helyettesítése kecskével. Krenedits (1900) a következőket írja: "Egyes gyermekorvosok azt mondják, hogy a kecske a legjobb szoptatós dajka, mert teje ragadós betegségeket nem okoz és feleslegessé tesz minden pótlékot, mesterséges táplálást, sőt a dajkatartás kellemetlenségeitől is megkíméli a családot; okos állat, hamar megszokja a dada szerepét, duzzogás nélkül, jókedvvel, hűségesen teljesíti feladatát."
A XIX. század végéig a reggel frissen fogyasztott kecsketejsavó-kúra általános volt a Felső-bajorországi Német Királyi Fürdőben. Ma a kecsketejsavó a legértékesebb kozmetikai cikkek egyik alkotója. A kecsketejsavót nemcsak gyógykezelésre és szépségápolásra használják, hanem ízesítéssel teljes értékű üdítő ital is.
Amennyiben a tej szárazanyagát, zsírját és mint a legfontosabbat a kazin és savófehérje arányt tekintjük, úgy anyatejpótlásra a kecsketej a legalkalmasabb.
Rövidesen el kell érnünk azt is, hogy a tehéntejre allergiás csecsemők részére kecsketejből készítsünk tápszereket, hasonlóan, mint az iparilag fejlett országokban teszik. Ezt követően várható csak, hogy az orvos és a védőnő nem tiltja, hanem javasolni fogja a kecsketej fogyasztását.
A tehéntej zsírtartalma áll legközelebb az anyatejhez, ezt követi a kecsketej. Ennek ellenére a kecsketej zsírja a kisebb tejzsírgolyócskák miatt, sokkal közelebb áll az anyatejhez, mint a tehéntejé. A kecsketej könnyebben emészthető tehát a felnőttek számára is hasznosabb! Miért? Mert akecsketej zsírmolekulái akár tízszer kisebbek, mint a tehéntejben lévők. Ezen kívül a kecsketejben sok olyan enzim található, amelyek támogatják az emésztés folyamatát. A rövid és közepesen hosszú zsírsavak aránya jóval nagyobb, mint a tehéntejben, és ezek élénkítik az anyagcserénket. A kisebb zsírgömböcskéket az enzimek sokkal gyorsabban, könnyebben tudják lebontani.
Ezen kívül abban is különbözik a két tej, hogy a tehéntejből készült vaj sárga, a kecskéé pedig fehér. Ennek oka, hogy a tehéntej zsírja sok karotint tartalmaz, míg a kecske a karotint A-vitaminná átalakítva engedi a tejzsírba. Ez az oka annak, hogy a kecsketej A-vitamin tartalma 400%-kal is magasabb lehet, mint a tehéntejé. Ezt különösen felhasználhatjuk a pajzsmirigy zavart működése esetén, amikor a gyermek szervezete nem tudja a karotint A-vitaminná alakítani. A nagy A-vitamin tartalmú kecsketej fogyasztása minden olyan esetben előnyös, amikor az A-vitamint biztosítani kell. Ezen kívül a kecske teje több E-, K- és C-vitamint tartalmaz, mint a tehéntej, illetve nélkülözhetetlen aminosavakból sokkal többet tartalmaz, mint egy gyermek szükséglete. Ezért arra is alkalmas, hogy a biológiailag kisebb értékű fehérjék kecsketejjel együtt etetve jobban hasznosuljanak.
Mivel több szérumfehérjét tartalmaz, mint a tehéntej, ezért nagyobb mennyiségben tartalmaz ellenanyagokat, növekedési faktorokat, szállítási feladatot végző transzferint, antivirális anyagokat.
Mindkét tej jelentős mennyiségű orotsavat tartalmaz, mely jelentős védelmet nyújt a rákos megbetegedések ellen. Talán ez az egyik oka, hogy újabban a kecsketejet előszeretettel javasolják a daganatos betegek gyógyításában.
A kecskének az a tulajdonsága, hogy igényli a takarmány sokféleségét és ezért elfogyasztja a legkülönfélébb növényeket, lehetőséget ad arra, hogy speciális gyógytejet állíttassunk vele elő. E célból takarmányát olyan gyógynövényekkel egészítjük ki, amelyek hatóanyagait kívánjuk nagyobb mértékben a tejben megjelentetni. Ez az út a természetgyógyászat újabb lehetőségét nyitja meg.
Nyugat-Európában a kecsketejből lágy- és félkemény sajtokat készítenek. Igen kedveltek a kecsketejből készült, nemespenésszel érlelt sajtok. A kecskesajt jellegzetes íze a tejzsír nagyobb kapron-, kapril és kaprinsav tartalmától származik. Szaga tiszta, állománya a tehéntejnél sűrűbb.
Összefoglalva, a kecsketejben található legfontosabb anyagok:
Proteinek: Igen jól emészthető proteinek (albuminok, globulinok és kazeinek). Finom, egyenletes eloszlásuk miatt jobban emésztjük ezeket, mivel az enzimek könnyebben hozzájuk férnek. A kecsketej fehérjéi a gyomorban lágyra alvadnak. Nagyon kevés benne az alfa-s-1-kazein, ezért kevéssé allergén hatású.
Zsírsavak: Sok, biológiailag értékes rövid és közepesen hosszú zsírsav. Ezen kívül gazdag kétszeresen telítetlen konjugált linolsavban (CLA). Ez rákvédő hatású, ugyanakkor véd az érelmeszesedés ellen, és klinikai tanulmányok eredménye szerint csökkenti a test zsírtartalmát is, ezzel párhuzamosan növelve az izomtömeget.
Ásványi anyagok: Kalcium, kálium, magnézium, nátrium, foszfor és klorid.
Nyomelemek: Réz, cink, foszfor, bór, titán, króm, jód, viszonylag kevés vas.
Vitaminok: A-, B1-, B2-, C-, D- és E-vitaminok, Nagyon kevés B12-vitamin és folsav. A kecsketej azért annyira fehér, mert A-vitamint tartalmaz. Ezzel szemben a tehéntej az A-vitamin előanyagát, a karotint tartalmazza. A kecsketejben háromszor annyi D-vitamin van, mint a tehéntejben.
A WHO már 2003-ban kiadott egy ajánlást, miszerint a felnőtteknek 400?500 mg kalcium fogyasztását javasolja naponta. Korábban a napi ajánlott mennyiség 900?1500 mg volt. Mostanra a szakértők eljutottak a felismerésig, miszerint nem csupán a kalcium mennyisége számít, hanem a kellő mennyiségű D-vitamin is.
Az új, a korábbinál jóval alacsonyabb ajánlással kapcsolatban az ún. „kalciumparadoxonra” hivatkoznak. Eszerint a fejlett ipari országokban, a viszonylag magas kalciumfogyasztás ellenére, jóval gyakoribb a csontritkulás, mint az alacsonyabb kalciumfogyasztó populációkban.
A rendelkezésre álló adatok értékelése után a bizottság feltételezi, hogy a tejben található fehérje a magas kalciumtartalom jelentette előnyt megsemmisíti, ugyanis a fehérjék feldolgozása során a szervezetben savak termelődnek. A kalcium savsemlegesítőként működik, hozzákapcsolódva a savakhoz, és így ki is ürül a szervezetből.
A kecsketej ezzel ellentétben lúgosító hatású, gondoskodik a sav-bázis egyensúly fenntartásáról. Magas D-vitamin-tartalmának köszönhetően ráadásul a benne lévő kalcium is sokkal hatásosabban képes felszívódni.
Természetesen a szabadon tartott állatok tejében jóval magasabb a biológiailag értékes anyagok mennyisége, mint az istállóban tartott társaikéiban, ugyanis a D-vitamin termelődéséhez napfénynek kell érnie az állatok bőrét.
Enzimek: Nyolcféle enzim, plusz a koenzim Q10, amely antioxidáns hatású és sejtjeink nélkülözhetetlen alkotóeleme. Leginkább a tüdőnknek, szívünknek és májunknak van szüksége sok koenzim Q10-re, főképp a 40. életév után, amikor a testünk egyre kisebb mennyiségben kezdi termelni.
A kecsketej jótékony hatású az alábbi esetekben:
* asztma,
* neurodermatitisz és ekcéma,
* migrén,
* ideges eredetű és krónikus gyomor-bél rendszeri panaszok,
* irritált szemek és orrnyálkahártyák, hurutos nyálkahártyák,
* idegesség, stressz következményei, félelem, koncentrációzavar..
További hatások:
* megvéd a sejtek korai öregedésétől,
* segítségével megelőzhető a rák,
* Segít megelőzni a csontritkulást
* megvédi sejtjeinket a káros környezeti hatásoktól, pl. a cigarettafüst, a környezeti mérgek és a szervezetben keletkező mérgek hatásaitól,
* kiváló alternatívája a tehéntejnek a csecsemők táplálásában,
* tehéntej-allergia esetén kiváló alternatívája a tehéntejnek.
*lúgosít